Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, 
útra kelnék,


hömpölygő sugárban 
énekelnék –


minden este 
morzsára, buzára 


visszaszállnék 
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, 
mindig fújnék, 


minden bő kabátba 
belebújnék –


nyári éjen, 
fehér holdsütésben 


elcsitulnék 
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék 
kerek égen,

csorogna a földre 
sárga fényem –


jaj, de onnan 
vissza sose járnék, 


anyám nélkül 
mindig sírdogálnék.

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,


ha én azt kimondom,


egyszerre elmúlik 


minden bajom, gondom.



Ha kávé keserű,


ha mártás savanyú,


csak egy szót kiáltok,


csak annyit, hogy: anyu!



Mindjárt porcukor hull


kávéba, mártásba,


csak egy szóba került, 

csak egy kiáltásba.



Keserűből édes, 


rosszból csuda jó lesz,


sírásból mosolygás, 


olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu!”


hangzik este-reggel, 


jaj de sok baj is van 

ilyen kis gyerekkel.



"Anyu, anyu, anyu!"


most is kiabálom,


most semmi baj nincsen,


mégis meg nem állom. 

Csak látni akarlak,


Anyu, fényes csillag,


látni, ahogy jössz, jössz,


mindig jössz, ha hívlak.



Látni sietséged,

angyal szelídséged,


odabújni hozzád,


megölelni téged.

 
Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám, 
virágosat álmodtam,

napraforgó
virág voltam álmomban,

édesanyám,
te meg fényes nap voltál,


napkeltétől 
napnyugtáig ragyogtál.