Donászy Magda: Hímestojás 
Mesebeli Nyúlországban
Tavasz táján nagy újság van.
Azt dalolja a madár is,
Nem is egy, de háromszáz is,
Azt súgja a lomb, a domb:
- Mennyi, mennyi nyuszigond!
Sok a nyuszi gondja, dolga.
Minden tyúkhoz elmegy sorba.
Fészekaljtól a kasig,
Jércikétől kakasig.
Dobra veri: - Ki-ki hallja!
Közeledik húsvét napja.
Tartsuk meg a jó szokást!
Tojást kérek! Tyúktojást!
Nagytarajos kis kakaska
Berzenkedik a magasba.
Kukorékol hármat, négyet,
Biztatja a tollas népet,
Hogy a tojást bőven mérje.
Fészekre ül tyúk és jérce.
Káricsálnak, fontoskodnak: - Ki ád többet? Ki nagyobbat? Öreg kotló húsz csibével
Illeg-billeg, büszkén lépdel.
Húsz pirinyó csőr csipog: - Miért jött a nyúl?
- Még titok. Eközben a tyúkudvaron,
Tornyosul a tojás-halom.
Összesúg a lomb, a domb:
Hazavinni: gond.
És nyúlapó nagy vigyázva
Hazafelé talicskázza.
Dehogy ugrál, szalad.
Lábujjhegyen halad.
Nyírfaerdő mélyén várja
Kilenc bátyja,
Három ángya,
Hat sógora,
Öt nénje.
Kerek zsebes köténybe
Szedi át a drágaságot.
Eltörtek-e a tojások?
Mind egyformák, épek, szépek,
Frissen meszelt hófehérek.
Színezni csak nyúl tudja.
Mért is biznák tyúkra.
Hófehérből hogy lesz piros,
Elárulni bizony tilos.
Ahogy festik, mind szép, mind más,
Egyik sima, másik mintás.
Nini! Egyik tojás reped!
Kibújik a csibegyerek. - Csip-csip – sopánkodik nyomban:
- Hát a kotló-mama hol van?
Nyúlanyóka oda szalad.
Melengeti füle alatt.
| Fiai is ügyetlenül
Ugrándozzák körös-körül. Örülnek az új testvérnek:
Az csak csipog: - Enni kérek!
Nyúlanyóka ki- s bejár.
Valamicskét csak talál. Sürög-forog, térül-fordul,
Torzsát hoz a kelbokorbul.
Válogatós a csibe: - Kölest inkább hozz ide! Nyúlanyóka most se rest.
Hoz neki pár szem kölest.
A kis pelyhes ámul-bámul,
Enni tanul nyúl-mamától.
Egyik nyúlfi haszontalan.
Kényesen szól: - Unom magam.
A festéshez semmi kedvem,
Máris fülig piros lettem.
Nagyot ugrik. Siettében
megcsúszik a festéklében.
A kék tojás összeroppan,
Ugri nézi kárvallottan.
Hanem a nagy szánom-bánom
Nem segít a tört tojáson.
No de úgyis elég marad,
Kettő híján ezer darab.
Mire mind elkészül, szépül,
Föld is, ég is éjbe mélyül.
Hosszú nyuszi szempillákon
Mosolyog az édes álom.
Derékaljuk selyempázsit,
Tücsök úrfi citerázik,
Csak az ici-pici sárga
Csibe alszik a kosárba.
Fiastyúk a magas égen
Anyja helyett őrzi ébren,
Göncölszekér ballag.
A tücsök is alhat.
Mindennapi szokás szerint,
Kuri kakas kurjant megint.
Piros ruhás hajnal pirkad.
Halványodik hold és csillag.
Először a magas fákon
Illan el a cinke-álom.
Végigfut a mohaágyon: - Ébredj, világ! Hess el, álom! Korán kelő Nyúlapóka
Sürög-forog a bozótba
A felserkent nyuszigyerek
Valahánya útnak ered,
Mennek erre, mennek arra,
Kertek alá, kapualjba:
Minden háznál, ahogy szokás,
Ott terem a piros tojás.
Aki hozta, ahogy jött, ment.
Csak a rigó látta ott fent.
Hát a csibe hova lett?
Elveszett a réten?
Dehogy veszett, Nyúlanyó
Hazavitte szépen.
Öreg kotló alá bújva
Elmesélte újra, újra,
Merre járt-kelt,
Hol mit látott,
Mesebeli Nyúlországot. |
